Fejléc Kép

Természetismeret


Üdvözöllek a földi paradicsomban!

A hosszú tél vége felé közeleg a tavasz, megmozdul az élővilág. Megpattannak a rügyek hamarosan. Picivel később virágporos növények fűszerezik meg a levegőt. Ezt a méhek nagyon jól tudják, érzik. A téli napforduló után újjászületik a fény.

Az ember is megérzi ezt, de még kemény hidegek vannak márciusig. Akkor aztán beindul a növényvilág, s a méhcsalád fejlődésnek indul.

Kertünkben ezidőtájt gyümölcsfákat és szőlőt metszek, ágyásokat készítünk elő a veteményesben. A méhcsaládok a fiasítás beindulásával vastag takarást kapnak, hiszen a téli nyugalmi 15-20°C-os fészekhőmérséklet 35-36°C-ra emeléséhez komoly fűtőmunkát végeznek izmaikkal. A takarás ebben igyekszik segíteni őket. További segítségük a fűtöttvizes itató. Alább látható egy rögtönzött hőszigeteletlen fűtött itató működés közben 2015. április 18-án 13 órakor:

Minimális anyagszükséglete: parabolaantenna (nagy felületért), mádi zeolit, nikecell úszónak, akváriumfűtő (szabályzós).

 

Bepillantás

Tervezett: ha szeretnél bepillantani a méhek életébe, akkor van erre is lehetőség néhány fő részére a méhészetben. Igény esetén külön előadás is, gyermekek, csoportok részére!


"Rólunk", azaz ki ez az ember, honnan jött?

Miskolcon születtem, családi házban laktunk a Bodó tető városrészben. A háznak nagy udvara volt, hatalmas diófával a közepén. Voltak jószágok is a hátsó udvarban: nyulak, baromfi. Nagyapámat már sajnos nem ismerhettem meg, az ő idejében volt ló és kecske is.  A szüleim generációja nem vitte tovább a családi gazdálkodást, földjeiket eladták, a családi ház területét a szomszédos temető területéhez csatolták, úgy mondták, hogy "kisajátították". Innen elköltöztünk szüleimmel 1985-ben az akkori Állategészségügyi Intézet szolgálati lakásába 30 méterrel odébb, az utca másik oldalára. Itt is volt jó nagy kertünk, veteményessel, szép nagy gyümölcsfákkal, a kerítés mentén vadgesztenyefákkal és kökény ligetekkel. Néhány év múlva területrendezés keretében a kert felét elvették, kivágták a fákat, aszfaltozott út lett a helyén. Még csak kevés autó járt arra, az utcán fociztunk, óránként 1-2-szer kellett autó miatt félreállni. Később 1995-ben a közelben bérházakat építettek, buszjáratot indítottak, az autók kezdtek megszaporodni és gyorsulni is, már szóba se kerülhetett a focizás.

Szüleimnek sokat és szívesen segítettem a ház körüli munkákban, a pingyomi hétvégi kertünkben is, ahol szintén voltak gyümölcsfáink, egy kis szőlő, hétvégi ház, amelyet Édesapám épített, csinosítgatott rendszeresen a kerti munkák mellett.

Ezen munkálatok közben megtanultam alapvető ismereteket a kertművelésből, amelyhez legalább annyit hozzáolvastam, tanultam. Ezek mellett sokat jártam a környék erdőin, mezőin, gyalogosan, biciklivel, barátokkal és egyedül is, különböző évszakokban. Így figyelemmel tudtam kísérni azokat a változásokat, amelyek hosszú évek során érték a környezetemet. Megfigyeltem a fákat, bokrokat, réteket, virágokat és madarakat, időjárást és évszakokat. Testvér nélkül nőttem fel, így az óvoda és iskola után sokszor magam találtam ki, hogy mit játsszak. Sosem unatkoztam, csak igen ritkán néztem TV-t.

Jött a középiskola (Kandó Kálmán Szakközépiskola), majd a főiskola (Miskolci Egyetem, villamosmérnöki). Kevesebb idő jutott az otthoni dolgokra, a kertművelésre, barangolásra. Az otthoni munkálatokat kezdtem nyűgnek érezni. Ez az érzés kezdett megszűnni, ill. megfordulni, néhány itthoni és külföldön munkában eltöltött év után, mikor hazatértem szülőföldemre. Még maradhattam volna a mérnöki munkával odakint, mint azt mások tették. Külföldön egy furcsa hiányérzet húzódott végig a napjaimban. Minden megvolt, ami a mindennapokban kellett, valami mégis hiányzott. Másfél év után elég volt, hazajöttem. Megértettem, hogy itthon a helyem, magyar szülőföldemen, magyar emberek között és szép magyar lány lesz az én feleségem, akivel nemcsak szavakkal, hanem azok nélkül is tökéletesen megértjük egymást.

Hazajönni két lépésben sikerült, először Budapesten dolgoztam 9 hónapot. Budapest szép, sok helyét bejártam, a belvárosban laktam. Ott szinte alig van olyan nyugalmas zöld park, liget, ahol nyugalom is van és csend is. Folyamatosan lüktet az egész város, mindenféle programok, gyorsan forog az élet kereke.

Miskolcra 2007-ben kerültem haza, majd következő tavasszal érdeklődést és utánajárást követően 4db méhcsaládot vásároltam rakodó kaptárban fél NB keretméreten. Gödöllő mellé, Kerepesre jártam egy idős méhészhez tanulni, aki kezdők betanítását vállalta. A tanuló végzett minden munkát. Otthon a sajátjaimon nagyjából ugyanazt a munkát végeztem el. Ekkor alakult ki a saját, miskolci méhészet. Párhuzamosan méhésztanfolyam Gödöllőn. Környékemen 3 év múlva átvettem a méhegészségügyi feladatokat egy idősebb kollégától.

Utóbbi évek során 25-30 családos állomány alakult ki a saját családom, munkahely, építkezés, kertművelés és méhegészségügyi feladatok ellátása mellett. Kitűzött cél azóta is a lehető legkiválóbb méhészeti termékek előállítása: miskolci termelői méz, virágpor, propolisz. Elsősorban saját és családom egészségére, a feleslegből pedig más örömére és megelégedését szolgálva, ezáltal is közvetítve, bemutatva a teremtésnek ezt az egyik csodáját.

Aki a méhészkedés szót meghallja, nem biztos, hogy tudja, mennyi munka húzódik a felvillanó kép mögött, amelyiken a méhész kiemeli a mézeslépet a kaptárból. A tanfolyami ismeretek mellett 3-4 év aktív gyakorlás kell ahhoz, hogy a tapasztalatok élő tudássá érjenek, nem beszélve arról, hogy a méhcsaládok létszámának növelése más technológiát, munkamódszereket von maga után, plusz befektetéssel. Mindeközben erősen javasolt profi méhészekkel legalább konzultálni időnként.

Családunkban nem volt méhész korábban, indíttatást az adott, hogy a gyümölcsfáink virágainak a hűvösebb tavaszi napokon is legyen elégséges beporzása, és hogy az élő kert még elevenebb legyen. Számomra akkor mellékes volt, hogy abból méztöbblet is "teremhet".

A fő mézfogyasztó a szűkebb családi kör, gyerekek is.

Hosszú évekre visszatekintve azon vagyunk, hogy egészséges, minőségi ételek kerüljenek asztalunkra: zöldség és gyümölcs saját kertből, tejtermékek, hentesáru, gabona a termelőktől, akiket személyesen is ismerünk. Fő beszerzési forrásunk a miskolci biopiac és a búza téri őstermelői piac. Kenyeret magunk őrölte búzából sütünk, ha kell, saját készítésű kovásszal, bolti élesztő nélkül.

Kedves gyermekkori barátommal a '90-es évek közepén műveltük kicsi bioveteményesünket: növénytársítással, kártevőket riasztó és hasznos rovarokat vonzó növényekkel, talajtakarással, komposztkészítéssel, gyógynövénykivonatokkal. Édesapámmal 1 héten keresztül építettünk egy nyesedékaprító gépet, amelyet azóta is megelégedéssel használunk. Akkoriban ez ritkaságszámba ment, ma már egyre inkább terjed.

Németországi kintlétem során láttam, hogy ők előrébb járnak, a biogazdálkodásnak nagyobb kultúrája alakult ki. Ott jártam bioélelmiszer boltban.

(előrébb járnak ugyanakkor a természeti sokszínűségük csökkentésében is, mivel minden földterületet igyekeznek hasznosítani, alig látni parlag, vagy érintetlen tájat; nálunk ellenben a levegőnek is illata van...)

Ma már nagyon sok termékre előszeretettel használják a bio, öko, natúr, stb. jelzőt. Mindig mögé kell nézni, hogy nem csupán reklámfogásról van-e szó?

A bio drágább, mivel magasabb hozzáadott értékkel hozták létre. Aki megveszi, az valószínűleg nem fog vásárolni édességeket, üdítőitalokat, gyenge minőségű és bizonytalan eredetű élelmiszert. Odafigyel arra, hogy amit megvásárol, azt el is fogyassza. Így végeredményben a valódi bio nem csak nem drágább, hanem egyfajta befektetés a saját és gyermekeink egészségébe.

A legjobb, amit saját magunk termelünk meg: mozgunk a jó levegőn, végigkísérjük az útját. Hisz régen így csinálták, nem? Megtanultunk mindent nagyszüleinktől? Megbecsülni mindent, amiért megdolgoztunk?

Pontosan tudták, hogy miért, mennyit kell megdolgozni.

Ha így lenne ma is, nem lenne az a mérhetetlen pazarlás.

Méhészetünkben figyelembe veszek alapvető "bio" elveket, hiszen különleges élelmiszert kapunk a kaptárból. Emiatt is viszonylag kicsi az állomány. Az atka elleni kezelés az ugyancsak kritikus pont ma egy méhészet fenntarthatóságában. Technológiám ezért is kialakulóban van. Lényeg, hogy a kezelésre a "bioméhészetben" engedélyezett szereket használom. Ezek az oxálsav és hangyasav. Szerves savak, amelyek a természetben is előfordulnak, pl. leveles zöldségekben, hangyák szervezetében is, nyomokban a mézben is.

Nehéz az atka elleni kezelés, mivel a méh is és az atka is ízeltlábú. Mégis, a méhek többet tűrnek. Annak a méhésznek, aki nem veszi komolyan az atkát, hamar elfogynak a méhei, sőt más méhészeteket is veszélyeztet felelőtlenségével. A méhek ugyanis röpkörzeten belül "vendégeskednek" egymásnál, persze nem mindig szívesen látott vendégként.

A nyári, augusztusi méhlegelő aszályos nyarainkon nagyon szegényes. Ilyenkor előfordul, hogy a családok egymástól próbálnak mézet "rabolni". Ezzel atka és betegségek is terjednek. Ezért a méhésznek mindig résen kell lennie, figyelni kell a rendellenességre. Méhlegelőben szegény területről el kell menni, vagy a méheket etetni kell átmenetileg, hogy az immunrendszerük erős maradjon.


A virágban élet van!


Apró szulák virága, l. előző oldalon is.

 

A virágban a sziromlevelek tövénél termelődik sok virág esetében nektár. A virágporral együtt rengeteg apró rovar táplálékát  biztosítja. Mint látjuk a virág egyben élettér is!

 

Ember, ha te azt gondolod, hogy csak úgy:

 - permetezhetsz mérgeket és vegyszereket növényekre és a talajra,

 - kaszálhatsz útszéli virágzó sávokat,

 - irthatsz szúnyogokat bárhol repülőről városok lakosságát beszórva kellemes nyári estéken, növényzetét beszórva, melyet lelegel a tejelő jószág és másnap gyermeked a tejét megissza,

 - kivagdoshatsz fákat, mert olcsó a láncfűrész, és mert a nagy fa levelet hullat, mert árnyékol a nyári 40 fokban, mert korán reggel madarak hangversenyére ébredve besavanyodott életedben már a hamisítatlan csodáknak örülni sem tudsz,

 minden következmény nélkül, akkor ideje, hogy ébredj!

Mai mezőgazdaság és élelmiszeripar vegyszerkoktélban tobzódó cirkusz.

Amit most csinálnak, 100 évnél nem mehet tovább. Nem tanult elődei bölcsességéből?

A talajból évtizedek óta csak kivesznek és kivesznek. Nem félnek, hogy kivesznek?

Termékenyítő árvizek: nagy probléma ott, ahol elveszik azt a területet, ami az édesvízé, hogy megtermeljék a szükségleten felülit. "Azért a víz az Úr"...

Gátak között levezetni azt, nagy szavakkal dicsérve, - amelyet itt kéne tartani. Területünk vízfelületeit lecsökkentették, folyó szabályozva, mocsarak, vizes élőhelyek lecsapolva, még az eső se kívánkozik ide. Kutak vízszintje csökken. Mitől lehet ez?


Hogyan segíthetünk a méheknek?

Mindenki, akinek van egy kis kertje, bérházi erkélyen virágládája, eredményesen segíthet minden hasznos beporzó rovarnak és lepkefajnak! Érdemes úgy és olyan virágot, bokrot és fát ültetni, amely júniustól kezdődően októberig virágzik. Először is nem az a lényeg, hogy méztöbblet legyen belőle, hanem, hogy fedezze a méhek napi szükségletét és azon felül egy kis felesleget adjon, virágporból és nektárból egyaránt. Ekkor legalább szépen szinten tartja magát a méhcsalád. A kis felesleg azért is kell, mert vannak kirepülés nélküli esős napok, a fiasítást ekkor is táplálnia kell a dajkaméheknek.

Előtérben körömvirág és facélia, háttérben fehérhere.

 

Melyik növény mikor virágzik (részleges lista, időjárástól és helyi klímától függően adódhat némi eltérés):

Március: mandula, húsos som, török mogyoró, közönséges mogyoró, éger, kajszibarack, őszibarack, tujafélék, puszpáng, korai juhar,  ...

Április: fűzfélék, mirobalán szilva, kökény, nyárfafélék, nemes szilvafélék, cseresznye, meggy, körte, alma, repce, korai, mezei, hegyi juharok, ...

Május: almafélék, májusfa, vadgesztenye, repce, borbolya félék, berkenye, galagonya, akác, veresgyűrűs som, szeder, málna, tűztövis, hegyi juharok, keskenylevelű ezüstfa, ...

Június: bálványfa, gyalogakác, lepényfa, nagylevelű hárs, kislevelű hárs, szelíd gesztenye, csörgőfa, fehér here, szivarfa, ...

Július: napraforgó, ezüsthárs, csörgőfa, japánakác

Augusztus: japánakác, evódia (mézesfa) kései vetésű napraforgó, aranyvessző félék, ...

Szeptember: aranyvessző félék, kékszakáll, napszemvirág, ...

Október: kékszakáll, csicsóka, ...

Természetesen még folytathatnánk a sort. Külön meg kell említeni az egynyári és évelő lágyszárú virágokat, réti vadvirágokat. Kis virágládákba, kiságyásba ezek is javasoltak, pl. mustár, facélia (mézontófű). Szakaszosan is vethetők, így a virágzási idők eltolhatók egész nyáron át. Ha csapadék heteken át nem jön, akkor a kis ágyások virágai tarthatóak fenn locsolással eredményesen. Ezért a sok kis kerti ültetvény nem elhanyagolható.

Kaszálók réti virágai többszöri kaszálás után is virágoznak, ha van csapadék, vagy a talajvíz nem túl alacsony.